Francia nyelven beszélek Lehetséges, hogy nem ismersz, de én vagyok az egyik nő a tornateremedből. A többiek kiválasztottak, hogy én közöljem veled az üzenetet: többé nem vagy itt szívesen látható. Mind észrevettük a nyugtalanító viselkedésedet—a kémlelődö pillantásaid kényelmetlennek és bizonytalannak éreztetnek minket. Pontosan tudjuk, milyen vagy, és elegünk van belőle. A csoport női tagjai felhatalmaztak, hogy ezt úgy intézzem, ahogy jónak látom, még akkor is, ha szélsőséges lépésekre van szükség ahhoz, hogy átadjam a mondandómat. Őszintén szólva, már csak rád nézni is rosszul vagyok—fizikailag rosszul. Képzeld el, milyen kielégítő lenne hagyni, hogy a természet tegye a dolgát itt és most. Sokkal jobban állna neked, ha az undoromat lenne leplezve az arcodon. Annyira megszállottan figyelsz minket—talán pontosan erről fantáziáltál. Ki tudja? Talán elképzelted, hogy az osztály összes nője sorra megaláz téged. Te egy puszta undorító öregember vagy! Erről jut eszembe, az inger elviselhetetlen—nagyon el kell mennem. Miért nem nyitod széppen a szád, hogy ízlelhessd minden ízét? Tekintsd ezt az első magánórádnak: heti találkozók, ahol gondoskodok róla, hogy teljesen elleplezzelek. Már érzed a szagát, ugye? Nem izgat fel? Még meg is cirógatom a szánalmas kis egód—vagy bármi mást, ami éppen kemény—a piszkos kezeimmel. Gyerünk, ismerd be—élvezed minden pillanatát, te undorító disznó. (És igen, a végén közeli kép is lesz—csak neked.)
