A hazaérkezés olyan, mintha egy kifejezetten nekem teremtett világba lépnék, ahol minden részletet egy odaadó szolga gondoz, aki mindent megtesz a kényelmemért. A mai kiszolgáló különösen aprólékos, és amint belépek, térdre esik, hogy megcsókolja a cipőmet. Gyors hatékonysággal összeszedi a sálamat és a kabátomat, miközben levetkőzöm, mintha érezné a kimerültségemet. A kanapéra roskadva sóhajtok fel a megkönnyebbüléstől, miközben mellém ül, készen arra, hogy enyhítse a fájó lábaimat. Ügyes kezekkel leveheti a csizmáimat, majd elkezdi a masszázst, amely elolvasztja a feszültséget—az érintése meglepően jártas. A masszázs hamarosan imádatba csap át, amint figyelmét a lábaimra fordítja, és minden csókban és simogatásban érezhető a rajongása. Tréfálkozva piszkálom az arcát, mulattatva a hevületén, amíg a lelkesedése túlzásba nem esik—széttépia a harisnyámat. Azonnal bocsánatot kér, de én dühös vagyok, megfeddem, miközben a lábammal pofoncsapom. Miután eldöntöm, hogy a harisnyám tönkrement, leveszem, és a nyaka köré csavarom, közelebb húzva a lábaimhoz. A büntetése? Minden egyes lábujjamat nyalogatnia kell, mint egy hűséges kiskutyának. Miután befejezte a leckét, azonnal követelm, hogy cserélje ki a szétszakított harisnyát. Kiűzve a házból, figyelem, ahogy négykézláb igyekszik el, a tönkrement harisnya még mindig a nyakán lóg—bizonyítékként az odaadására és tévedésére.
